A helytelen légzés, például a kilégzés rövidsége, vagy izmaink feszültsége az egyik legközvetlenebb jelei a stressznek, ezért a helyes légzés gyakorlása, illetve az izmok ellazítása közvetlenül hat lelki állapotunkra is. Napközben is tudatosíthatjuk izmaink állapotát, ha spontán helyzetekben megfigyeljük a testünket. Ujjaink kinyújtva, lazán fekszenek-e nyugalmi helyzetben, vagy szorítjuk-e az öklünket? Lábizmaink lazák-e, vagy feszítjük a vádlinkat, jár a lábunk? Hátrafeszítjük vagy inkább előre a vállunkat? Hogyan tartjuk a fejünket, és milyen a spontán mimikánk: feszült-e az állkapcsunk, ráncoljuk-e a homlokunkat, összehúzzuk-e a szemünket?

Miután tudatosítottuk a feszültségeinket, dönthetünk úgy, hogy egy mély sóhajtással elengedjük azokat, vagy átlélegezzük az adott területet. Elképzelhetjük, ahogy kicsorog belőlünk a stressz a földre, ráérezhetünk, ahogy elnehezedik az adott testrész. Megkérdezhetjük tőle: mi segítene kiengedni most a feszültséget? Minél tudatosabban és többször nézünk rá feszültségeinkre a nap folyamán, minél inkább képessé válunk megélni, hogy izmaink elernyedésével érzelmi hullámaink is elcsendesülnek, annál kevesebb feszültséget halmozunk fel estére, így az alvás is pihentetőbb lesz.